Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A zen veleje...

2012.12.13

A ZEN VELEJE "A zazen tartásban szellemeteknek és testeteknek nagy ereje van ahhoz, hogy úgy fogadja a dolgokat, ahogyan vannak, akár kellemesek, akár kellemetlenek."

Írásainkban sok szó esik arról (Samyuktagama Sutra, 33. kötet), hogy nég

yféle ló létezik: kiváló, jó, gyenge és rossz. A legjobb ló a hajtó akarata szerint fut gyorsan vagy lassan, jobbra vagy balra, és már azelőtt teszi ezt, hogy akár az ostor árnyékát is látná. A második legjobb épp olyan jól fut, mint az első, de csak akkor, ha az ostor már majdnem a bőrét érinti; a harmadik csak akkor fut, ha fájdalmat érez a testén; a negyedik viszont akkor fut csak, ha a kín már velejéig hatolt. Elképzelhetitek, hogy milyen nehezére eshet a negyediknek, hogy megtanulja, hogyan kell futni.
Ha ezt a történetet halljuk, majd mindegyikünk a legjobb ló akar lenni. Ha lehetetlen a legjobbnak lennünk, akkor a második legjobbnak szeretnénk lenni. Azt hiszem, így szokták felfogni ezt a történetet és a zent is. Talán azt hiszitek, hogy ha a zazenben ültök, rájöttök majd arra, hogy a legjobb vagy a legrosszabb ló vagytok-e. Itt értitek félre a zent! Ha azt hiszitek, hogy az a zen gyakorlás célja, hogy abban iskolázzátok magatokat, hogy a legjobb lovak egyike legyetek, akkor nagy nehézséggel számolhattok. Nem ez a helyes felfogás. Ha helyes módon gyakoroljátok a zent, nem számít, hogy a legjobb vagy a legrosszabb ló vagytok-e. Ha a Buddha könyörületességére gondoltok, mit gondoltok, vajon hogyan érez Buddha a négyféle ló iránt? Jobban együtt érez a legrosszabbal, mint a legjobbal.
Ha elhatároztátok, hogy a Buddha nagy szellemével gyakoroljátok a zazent, meglátjátok, hogy a legrosszabb ló a legértékesebb. Pont a tökéletlenségeitekben találjátok meg az alapot állhatatos, útkereső-szellemetek számára. Azoknak, akik fizikailag tökéletesen tudnak ülni, rendszerint több időbe telik a zen igazi útját, a valós zen érzést, a zen velejét elérni. Azok viszont, akik nagy nehézségekkel találkoznak a zen gyakorlásában, több értelmet találnak majd benne. Azt gondolom tehát, hogy néha a legjobb ló a legrosszabb, és a legrosszabb ló lehet a legjobb is.
Ha kalligráfiát tanultok, tapasztaljátok majd, hogy azok lesznek a legjobb kalligráfusok, akik nem éppen a legügyesebbek. Azoknak, akiknek nagyon jó a kézügyességük, gyakran kell egy bizonyos fejlődési szakasz elérése után nagy nehézségekkel számolniuk. Ez igaz a művészetre és a zenre is. Igaz az életben is. Amikor tehát a zenről beszélünk, nem mondhatjuk a szó közönséges értelmében, hogy "ő jó", vagy hogy "ő rossz". A zazenben felvett tartás nem egyforma feladat mindenki számára. Van aki képtelen arra, hogy felvegye a keresztbetett lábú testhelyzetet. Azonban, ha nem is tudjátok felvenni a helyes tartást, viszont felkeltitek a valódi útkereső szellemet, akkor helyes felfogásban tudjátok gyakorolni a zazent. Tulajdonképpen azoknak könnyebb felkelteni az igazi útkereső szellemet, akiknek nehézségeik vannak az üléssel, szemben azokkal, akiknek könnyű az ülés.
Ha meggondoljuk, mit is teszünk mindennapi életünkben, mindig szégyenkeznünk kell. Egyik tanítványom azt írta nekem: "Egy naptárt küldtél nekem, és én igyekeztem is azokat a szép mottókat követni, melyekből minden oldalon van egy. Ám alig kezdődött el az év, máris kudarcot vallottam." Dogen-zenji azt mondta "Shoshaku jushaku." Shaku általában azt jelenti "tévedés" vagy "hibás". Shoshaku jushaku azt jelenti, "hibát hibára halmozni", vagyis egy folytonos tévedést. Dogen szerint egy folytonos tévedés is lehet zen. A zen mester életéről elmondható, hogy az sok évi shoshaku jushaku. Ez tehát sok esztendei egy-szellemű törekvést jelent.
Azt mondjuk "a jó apa nem jó apa". Értitek? Aki azt gondolja magáról, hogy jó apa, az nem jó apa, aki azt hiszi magáról, hogy jó férj, az nem jó férj. Aki azt hiszi, hogy ő a legrosszabb férjek egyike, jó is lehet, ha egy szellemű törekvéssel (teljes szívével) mindig azon van, hogy jó férj legyen. Ha úgy ítélitek meg, hogy lehetetlenség az, hogy üljetek, mivel fáj, vagy valami fizikai nehézséget jelent, akkor is üljetek valahogy, használjatok vastag párnát, vagy egy széket. Legyetek bár a legrosszabb ló, eljuttok majd a zen velejéig.
Tegyük fel, hogy gyermeketek gyógyíthatatlan betegségben szenved. Nem is tudjátok, mitévők legyetek; még az ágyban sem tudtok megnyugodni. A legkényelmesebb helynek számít általában a meleg, kényelmes ágy, de most lelki kínjaitok miatt nincs nyugalmatok. Járkálhattok fel s alá, ki és be, de ez nem segít. A legjobb mód arra, hogy lelki kínjaitokon segítsetek, valójában az, ha zazenben ültök, ha mégolyan feldúlt lelkiállapotban és rossz tartásban teszitek is azt. Ha nincs tapasztalatotok arról, mit is jelent ilyen nehéz helyzetben ülni, nem is vagytok zen tanítványok. Semmi más tevékenység nem enyhíti szenvedéseteket. Egyéb nyugtalan tartásban nincs erőtök elfogadni a nehézségeket, viszont a hosszú, komoly gyakorlással megszerzett zazen tartásban szellemeteknek és testeteknek nagy ereje van ahhoz, hogy úgy fogadja a dolgokat, ahogyan vannak, akár kellemesek, akár kellemetlenek.
Ha kellemetlenül érzitek magatokat, jobb ha ültök. Nincs más mód a nehézségek elfogadására és feldolgozására. Akár a legjobb ló vagytok, akár a legrosszabb, jó-e tartásotok, vagy rossz – nem kérdés. Mindenki gyakorolhatja a zazent, és ily módon feldolgozhatja nehézségeit, és elfogadhatja azokat.
Mikor e nehézségek közepette ültök, mi valóságosabb nektek: a nehézségek vagy ti magatok? Annak tudata, hogy itt vagytok, pont most – végső tény. Ez tudatosul majd a zen gyakorlat révén. Az egymást követő kellemes és kellemetlen helyzetekben végzett folyamatos gyakorlásban felismeritek majd a zen velejét, és megszerzitek igazi erősségét. Shunryu Suzuki

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.